Különbségek melyek számítanak – Differences that make the difference
Szerző: beckgy. Kategória: Szeretet és spritualitás a munkahelyen |
Ha mindannyian
ugyanazt gondoljuk,
akkor elég egy is belőlünk.
A minap egy szervezetben jártam, ahol több kultúra képviselői dolgoznak együtt nyugattól keletig. Az volt a kérdés, hogyan lehetne ezt a sok különbözőséget kezelni?
Általában nem törekszem arra, hogy azonnal kész megoldásom legyen, viszont szívesen elgondolkodom, hogy mi lenne a megoldás.
Mivel neked is érdekes lehet, ameddig eljutottam, leírom.
Kezdem ott, hogy a különbségekre érdemes erőforrásként gondolni. Amit én nem tudok, azt tudja a másik, harmadik, stb., Ahogy a színes üvegkép is csak attól szép, hogy különböznek a színei és csak együtt nyernek értelmet. Gondolj bele, hogy nézne ki, ha egy színű lenne vagy netán “szép rendesen” csoportokba szednék a különböző színeket.
A gond az, hogy nem erőforrásként, hanem akadályként éljük meg azt, hogy a másik már megint valami olyannal jön elő, ami zavar. És ez a “zavarás” mindenféle konfliktusok alapja.
Ha a multikulti környezet nem deklarálja, hogy a különbözőség érték, ha a menedzsment nem követeli meg a kölcsönös tiszteletet (annak az elfogadását a mindennapi cselekvések szintjén, hogy a másik másképpen gondolkodik), akkor a legjobb esetben is egy konfliktuskerülő kummogás, a konfliktusok szőnyeg alá söprése lehet az eredmény. Vagy választhatják azt a megoldást is, hogy valaki hatalmi pozícióból lekiabálja annak a fejét, aki “értetlen”. A rossz hír az, hogy a konfliktus elkerülésének ára, hogy a “dolgok nem mennek”, hanem valahol elakadnak.
Leírom mire jutottam, szerintem hogyan lehet feloldani ezt a konfliktust.
A hatalmi alapú konfliktus megoldással szemben (Mindenki fogja be a száját és menjen dolgozni.), szükség van arra, hogy alapnorma legyen a szervezetben egymás elfogadása. Ha ez megvan, akkor jöhetnek azok a technikák, amelyek segíthetnek a kölcsönös tisztelet fenntartásában.
Lehet, hogy trivialitásnak fog tűnni, amiket leírok és mégsem így működnek sok helyen. (És abban a helyzetben is működik, ahol csak két ember találkozik.)
1., Időt szánni egymás meghallgatására – félbeszakítás nélkül – és nagy körültekintéssel, sok erőfeszítéssel tisztázni, hogy mi az a pont, ahol eltér a gondolkodásuk és hogyan tudnak egy olyan megoldást találni, ami mindkettőjüknek megfelel.
2., Elkerülni a játszmákat. Elsősorban a gyerek és szülő viselkedések helyett felnőtt magatartásformák használata. Ez azt jelenti, hogy érzelmi ill. hatalmi megközelítés helyett a tények megvitatására, az “itt és most”-ra érdemes koncentrálni. (Nem elfogadható ennek megfelelően a kiabálás, egymás sértegetése, jópofa cikizése, vagy gúnyolása. És legalábbis hosszú távon nem hasznos, ha valakinek csak tekintély érvei vannak.)
3., Felvállalni tisztázó beszélgetéseket, lehetőleg még az előtt, hogy annyira elmérgesednének a dolgok, hogy már nem lehet rajtuk javítani a felek érzelmi beállítódása miatt. (A mondás szerint a hosszú norvég házasságok titka, hogy minden este kibeszélik a napot és elrendezik a nap negatív hordalékait, hogy azok ne halmozódjanak és hogy lehetősége legyen mindenkinek a változtatásra.) Legtöbbször azért kerüljük ezeket a helyzeteket, mert félünk attól, hogy megbántjuk a másikat. Pedig van ennek olyan módja is, ahol nem kell, hogy bármelyik fél sérüljön. Kicsit munkásabb, mint ráborítani valakire az indulatokat.
4., Jelen lenni, testben és lélekben. Az, aki az okos telefonján e-mailt nézeget, sms-ezik (“dolgozik”) egy meeting közben, az nincs jelen. Az, aki magánbeszélgetéseket folytat, miközben valaki az egész csoporthoz beszél (hozzá is) , az nincs jelen.
5., Pontosan érkezni,mert aki késve érkezik, az nem tartja tiszteletben mások idejét és minimum azt vívja ki, hogy az embereket felbosszantja.
6., Felkészülni a találkozóra. Az sincs jelen, aki nem készül fel megfelelően a találkozásokra, legyen az egy céges meeting vagy egy beszélgetés valakivel. Lehet, hogy a felkészülés csak annyi, hogy végigfut az agyán, hogy mit is szeretne ettől a beszélgetéstől, de lehet, hogy egy heti készülés az információk összegyűjtése, a javaslat kidolgozása.
Kerültem már kapcsolatba olyan szervezettel, ahol mindenki szenvedett a fenti problémáktól és miután megismerték a javaslataimat és kipróbálták, onnan kezdve is hosszabb időbe került, mire rátanultak és elértek oda, hogy rövid és hatékony meetingjeik vannak, mondjuk úgy, sokkal kevesebb stresszel tudják megélni ezeket a helyzeteket.
Viszonylag egyszerű technikák alkalmazásával nagy eredményeket lehet elérni, ha a szándék megvan a változtatásra.
