Kreativitás – 2.
Szerző: beckgy. Kategória: Személyes változás |
Kreativitás – The difference that makes the difference
Ahogy írtam korábban, Csíkszentmihályi Mihály (Cs.M.) munkája nagy hatással volt rám és szeretném a saját elképzeléseim szerint értelmezni és használni az általa írtakat.
Az eredeti írásom, amit most blog formájában átdolgozok, azt célozta, hogy jó tanácsokat, javaslatokat adjon, hogy mit tegyél ahhoz, hogy kreativitásodat fejleszd. Persze értelmezheted úgy is, hogy ha pl. a gyerekedet szeretnéd úgy irányítgatni, hogy a kreativitás élete része legyen, akkor mi mindenre érdemes figyelni.
A felszólító mondatok tehát egyfajta javaslatok, hogy mivel érdemes próbálkoznod.
Válassz magadnak tartományt
Tartománynak nevezzük mindazokat a témákat, amelyekben emberként működhetünk: filozófia, atomfizika, biológia, nyelvek, irodalom, kosárlabda, főzés, feng shui, politika, stb.,
A kreativitáshoz előbb meg kell ismerni a tartomány működésének szabályait.
Kevesen tudhatják előre, hogy melyik tartományokhoz lehet érzékük. Fontos minél több tartományt kipróbálni. Kezdd azokkal, amiket már most is szeretsz, aztán térj át kapcsolódó tartományokra.
Az információ korában a választék nagyon széles, szinte lehetetlen átlátni még azt is, hogy mi minden közül lehet választani. Legtöbbször szerencse vagy véletlen kérdése, hogy ki, milyen tartománnyal kerül kapcsolatba. Számít a születés helye, de az is lehet, hogy egy Internet elérés is elegendő, hogy a világ szélesre táruljon. A kedvenc terület(ek) kialakulása a pozitív megerősítéseken múlik. Ha az első próbálkozásokat siker koronázza, akkor azt a tartományt szívesen próbálgatjuk, mert benne van a siker, az öröm lehetősége (Újra és újra előjön a Flow élmény, amiről külön szeretnék írni – valamikor). Ami pedig csak kudarcot, nehézséget, rossz érzést hoz, azt inkább elkerüljük. („Utálom az angolt!” – hallhatjuk, mert pl. a tanárom és/vagy a többi gyerek kinevetett első bénázásaim során, „képtelen vagyok megtanulni”.)
A tartomány megismerése nem garanciája, csak előfeltétele a kreativitásnak. Nagyon ismernünk kell adott tartomány működését, hogy tudjuk, mitől térünk el. A tartomány része lehet akár egy hiedelem: „Ami nehezebb a levegőnél, az nem tud repülni!”, melyet – ha elég sokáig és sokan mondanak – akár el is fogadjuk tényként. Aztán jön valaki, aki újragondolja és kiderül, hogy nagyon nehéz tárgyak is képesek repülni.
Anélkül, hogy ismernénk azt a tudást, amit elődeink felhalmoztak, a kreatív gondolat lehet egy olyan dolognak az (újra)„felfedezése”, amelyről az illető nem tud, számára újdonság, de a társadalom szempontjából nem az, mondhatni, csak a „melegvíz” felfedezése.
A tartomány megismerése ugyanakkor egyfajta korlátot is jelent, mert azt ismerjük meg, hogy eddig hogyan volt? És ha ez a „hogyan volt” elég merev rendszer, akkor mindenféle kreativitás csak zavar forrása – társadalmi értelemben. (Lásd az aktuális vitát az otthonszülésről, ami nem csak egy biológiai helyzet megítéléséről, hanem emberek személyes érdekeinek tudományos és jogi köntösbe bújtatásáról is szól.)
Itt válaszolok egy kedves barátom kérdésére, „a környezet hogy reagál ezekre az emberekre”?
A menedzsment irodalomból tudhatjuk, hogy a szervezetek – legyen az a társadalom, mint szervezet – hosszú távú eredményessége azokon múlik, akik idejekorán képesek felismerni, hogy az, ami eddig volt, nem tartható fenn. Mivel ezt általában akkor ismerik fel, amikor látszólag még minden rendben van, teljesen fölöslegesnek tűnik a változás, változtatás – azaz „minek ugrálnak ezek”.
Mivel a kreatív emberek rendszerint „ingatják a csónakot”, azaz nem szeretnek belesüppedni a kényelmes, biztonságos egyensúlyi állapotba, nem nagyon kedvelik őket, annak ellenére, hogy ők viszik előre a világot.
A kreatív emberek elfogadása legalább olyan fontos – lenne – mint minden különbözőség elfogadása. Mert éppen ezek a különbségek azok, amitől a világ színesebb, gazdagabb, erősebb, szebb lesz – ahogy az angol mondja:
The difference that makes the difference.
(folyt. köv.)
