Az 5 nap lehetőséget adott arra, hogy segítsek azoknak az akadályoknak a legyőzésében, melyek miatt nem voltak képesek azonnal megvalósítani azt, amit pedig elfogadtak, hogy hasznos és működik. Megélhettem, hogy mindenkinek tudok támogatást adni, ami ahhoz kell, hogy túllendüljenek az akadályokon.

Egy “rendes” tréning esetében (2-3-4 egymást követő nap) az első nap során megszerzem az együttműködést és onnan már egyszerű a dolog, “csak” végig kell csinálni az eltervezett programot. Ebben az esetben is szoktam rögtönözni, irányt váltani, akár 15 perc alatt, de valamennyire kötve vagyok az előkészített témákhoz.

Az 5×1 nap esetében új és új kihívások támadtak, ahogy haladtunk előre az anyagban és a gyakorlásban. És egy-egy hét alatt bőven meg tudtam találni a legjobb megoldást.

Amikor terveztem a programot, sokat foglalkoztam azzal, hogy lehet-e fenntartani azt a feszültséget, hiányérzetet, ami ahhoz kell, hogy pozitív izgalommal várják a következő alkalmat. Sikerült! Sikerült úgy adagolni az új ismereteket, miközben a már megtanultakat gyakorolhatták, hogy sikerélményük és hiányérzetük egyszerre legyen.

Az 5. nap végére összeállt a kép, hogy mit kell tenniük és nagy elszánást tapasztaltam, hogy elkezdjék az értékesítő munkájukat – a személyes értékesítést  - új dimenzióba emelni. Nagy izgalommal várom az eredményeiket.

Számos lépés vezetett el ahhoz, hogy a megszokott 2, 3 vagy 4 napos tréning helyett 1-1 napokra osszam szét a programot. Egyrészt az, hogy egyre nehezebb kivenni embereket annyi időre a munkából, amennyi az elmélyült tanuláshoz és a készségek begyakorlásához szükséges.

A másik egy nemrégi tréning tapasztalat, amikor egy vezetőképző programot 4 héten 4×1 napban kellett megtartanom. Egyik pozitív hozadéka az lett, hogy minden héten kaptak “házi feladatot”, amikor gyakorolhatták, kipróbálhatták a tanultakat éles helyzetben, konkrét vezetői problémáik megoldásán.

Ma megvolt az első nap.

A résztvevők visszajelzése szerint sikerült elérnem az előre kitűzött célokat: Kiválasztani egy olyan csomagot a teljes programból, amivel felkeltettem az érdeklődésüket és a létszámhoz képest elegendő időt fordítani a gyakorlásra.

Persze nem minden alakul az előre eltervezettek szerint, amit szerencsére már képes vagyok előnnyé formálni. Most az történt, hogy gyorsabban haladtunk az előre eltervezettnél, ezért valamennyire előre kellett nyúlnom a következő napi programhoz. A téma mindenképpen előkerült volna, tehát nem kellett semmi tölteléket kitalálnom, hogy teljen az idő.Viszont annyi idő már nem volt, hogy belemenjünk a mélyére. Ezért most ott lebeg(het) egy kis kiváncsiság, izgalom a csapatban, ahogy azt meg is fogalmazták: izgalommal várják a következő négy napot.

Az elvárás szeretet nélkül – katonás drill, idomítás.

A szeretetről már írtam korábban, most közelítsük meg az elvárásokat. Amikor a gyerektől, vagy éppen a párunktól azt várjuk, hogy fejlődjön, tanuljon, az egyrészt szolgálja a mi érdekünket, de elsősorban az övét. Nem tudunk mások helyett akarni, de megfogalmazhatjuk, hogy nekünk fontos

lenne, hogy lássuk, vannak céljai, hajlandó felelősséget vállalni életéért, hajlandó tanulni a hibáiból, stb., Nehéz általában beszélni emberi célokról.

A lényeg, hogy a szeretetet (törődést) fejezi ki az is, ha figyelemmel vagyunk arra, ami segíti őt a fejlődésben. Lehet, hogy ez időnként egy jól irányzott visszajelzés, arról, hogyan látod a másikat (könyörgöm, csak azt ne, hogy a “helyedben én mit csinálnék”, mert nem vagy a helyében, “csak” mellette vagy.), lehet, hogy egy konkrét elvárás: “azt szeretném, ha jobban figyelnél rám!”, és eljöhet egy pont, amikor már csak azzal tudsz jelzést adni, ha kemény határokat húzol: “ezen a ponton nem léphetsz túl!”.

Úgy tűnik eljött az idő, amikor el kell kezdeni megbarátkozni az elmúlással. Már nem először írok erről a témáról. Úgy érzem magam, mint amikor a Balatonon Keszthelynél már villámlik, dörög, esik és én Kenesén szemlélem az eseményeket és tudom, hogy gyorsan ide fog érni, de itt még szerencsére süt a nap és tudom, hogy feltartóztathatatlanul ide fog érni. És most megint búcsúzni kell egy nagyszerű embertől.

Mások motiválása minden vezetői tréning fontos témája. Több szint különböztethető meg, ami az irányultságot illeti.

Érdemes rájuk nézni, hogy mi mindent érthetnek emberek a motiváción:

• “Nem rúgom ki, ha jól dolgozik”
• “Ha jól dolgozik, nem tolom le”
• “Megfizetem, dolgozzon!”
• “Minek dícsérjem, csak elbízza magát!”

Ezek az elzárkózás különböző megnyilvánulásai. És amikor elkezdenek gondolkodni valami pozitív megközelítésen, akkor jön néhány újabb megközelítés:

• “Szeretnék motiválni, de semmi nincs a kezemben!” (Értsd, nincsen elegendő pénzem hozzá.)
• “Menjünk el egy közös vacsorára! A cég állja a számlát.”
• “Ígérem, mostmár többet fogom dícsérni az embereimet!”

Mindezek az eszközök, legyenek pozitívak vagy negatívak, a munkatársakat a motiváció tárgyának és nem alanyának tekintik. Az a gondolkodás van mögötte, hogy “én vezetőként így vagy úgy gondolkodom arról, hogy mit fogok tenni a másikkal, azért, hogy motiváltabb legyen”.

Ezekkel a külső eszközökkel azt lehet elérni – több kevesebb sikerrel – hogy az emberek azért dolgozzanak, hogy tőlünk valamilyen formában megkapják a jutalmukat. Ez nem működik nagyon jól. Ha a gyerek azért hajlandó tanulni, mert minden ötösért pénzt kap, akkor a célja nem a tanulás, hanem a pénz kereset.

A kulcs az, hogy fel lehet fedezni az emberek motivációját (azt a hajtóerőt, amiért hajlandók lelkesen dolgozni),  lehet segíteni őket abban, hogy felfedezzék azt, amiért szívesen dolgoznak, de a nap végén az emberek önmaguk “motivátorai”, saját aspirációik vezérlik őket.

A jó vezető tehát abban támogatja munkatársait, hogy a tanuljanak abból a tevékenységből, amit végeznek és a tanuláson keresztül elért önállóság, magabiztosság, sikerélmény legyen a jutalmuk.

Az írás látszólag a képen látható angyalhoz kapcsolódik, valójában pedig nem.

Ő sem csak angyal, hanem néha hisztérika, aki úgy tud sikítani, hogy az ember dobhártyája beleszakad. Meg ugyanúgy kűzd a nővérével, mint minden normális testvér. Meg tesz még számos dolgot, amivel nem kellemes foglalkozni.

Talán abban különleges, ahogy képes kimutatni a szeretetét.

Az igazán fontos nem az, hogy szeretetünk tárgya hogyan viselkedik, hanem az, hogy az érzés vele szemben milyen “minőségű”.

És ha még tovább megyek, a szeretetnek nem is kell, hogy tárgya legyen, mert az az én érzelmi viszonyulásom a világhoz.

Nekem sokat segített egy definíció a szeretetről, amit korábban már idéztem: a szeretet= elfogadás+elvárás (acceptance + challenge)

Most csak az elfogadásról írok.

Azt éreztem meg, hogy az én elfogadó viselkedésem ill. érzésem csak tőlem függ, tehát megválaszthatom. (És én sem mindig választom ezt, tehát van tanulnivalóm az elfogadás terén (is)).

Tulajdonképpen már csak önző számításból is érdemesebb az elfogadást, a szeretetet választani, a harag, gyűlölet, elutasítás helyett.  Az utóbbi egyszerűbb, az előző kellemesebb.

Szintén karácsonyi élmény, hogy újranéztem a Legyetek jók, ha tudtok, c. filmet, ahol Fülöp atya szép példáját adja, hogyan kell ezt jól csinálni.
 

Az elmúlt 20+ évben sokat foglalkoztam vele. Sok embernek megmutattam, hogyan lehet olyan visszajelzéseket adni, hogy azt ne ellenállás, hanem szembenézés fogadja. Végül mindenki maga dönti el, hogy mit kezd a visszajelzésekkel: elgondolkodik azon, hogy mit tanulhat belőle, vagy azt mondja; ez marhaság, biztos nem jól látja.

Na tegnap megkaptam a magam visszajelzését és még mindig a hatása alatt vagyok! Nem is fogom elengedni, amíg meg nem fejtem, mit kell tennem, hogyan kell változtatnom?

Az Üzleti Randi Klub rendezvényén voltam Szegeden. Rendszeresen látogatom az ÜRK rendezvényeit, mert azt gondolom, hogy jó alkalom az üzleti  kapcsolatok építésére. A videóim között látható néhány megjelenésem. Kötöttem is néhány üzletet.

A visszajelzések viszont arról szóltak, hogy lényegében nem csinálom azt, amit tanítok és amivel mások sikeresek. Sok teendőm van vele.

Valójában azért írtam le, hogy visszajelzést adjak azoknak, akik segítettek nekem ráébredni bizonyos dolgokra és ezzel is elkötelezettséget vállaljak, hogy változtatni fogok.

Tervezem azt is, hogy másoktól is kérek visszajelzést és kicsit dolgozom azon, amit eddig kerültem.

Egy izgalmas munkában vehettem részt, ami attól vált izgalmassá, hogy szokatlan körülmények között kellett eredményt elérni.

Szerencsére ez inkább ösztönzött arra, hogy a legjobbat hozzam ki a helyzetből.

Kaptam 4x (hetente) 1 napot arra, hogy egy csapat középvezetőt segítsek abban, hogy vezetői feladataiknak jobban eleget tudjanak tenni. A 4 elkülönülő nap – tréneri szocializációm alapján – nem a kedvenc leosztás, de nem fogadtak el más megoldást.

A szükségből (közösen) erényt kovácsoltunk azzal, hogy minden résztvevőnek be kellett vállalnia egy “akciótervet” a tanult témák gyakorlásával kapcsolatban, aminek teljesítéséről a következő héten beszámoltak.

Az már önmagában nagy élmény volt, hogy közvetlen visszajelzést kaphattam arról, ahogy a tanultakat elkezdték alkalmazni, és megtapasztalták, hogy tényleg működik! (Alapesetben ritkán jut ilyen visszajelzés a trénernek.)

A másik nagy büszkeségem az volt, ahogy a programot blokkonként a résztvevők haladási üteméhez, a felmerült problémák, kérdések megbeszéléséhez tudtam igazítani. Ez persze alapvető működési módom; a különbség az volt, hogy most közvetlenül láthattam az eredményét.

Fontos volt az is, hogy a főnököt meg tudtam győzni, hogy vegyen részt a tréningen. (Sztereotíp félelem vezetők körében, hogy “nem fognak úgy megnyílni a résztvevők”, ha ő is ott van. Ez csak ritkán érvényes.)

Mostmár bátrabban fogok nem csak a témák között kalandozni, hanem az időkeretek kialakításában is több alternatívában tudok gondolkodni.

Részletes ismertető olvasható itt: http://t7.hu/mm6

Tudományos (kettős vak) kísérletekkel és a technika minden vivmányának felhasználásával igazolja, hogy léteznek olyan energiák, amelyekből a világ összeáll. Sőt, csak energiák léteznek, amelyek anyag formát öltenek. Előző bejegyzésemhez kapcsolódóan találtam két gondolatot, amit ide idézek.

Az első arról szól, hogy a gondolat gyógyíthat vagy éppen árthat: ” Több szívbetegséggel foglalkozó vizsgálat is kimutatta, hogy a betegség egyik legfőbb oka az önmagunktól, közösségünktől vagy a spiritualitásunktól való elszigetelődés, nem pedig valamilyen testi tényező pl. a magas koleszterinszint. A hosszú élettel kapcsolatos kutatások során többször is kiderült, hogy nem csak azok élnek tovább, akik hisznek valamilyen magasabb rendű lényben, hanem azok is, akikben legerősebb a közösséghez tartozás érzése. Ez talán annyit jelent, hogy a gyógyító szándéka legalább olyan fontos, mint a módszere…. Az is lehetséges, hogy a legfontosabb kezelés, amit az orvos csak adhat páciensének, az az egészségbe és gyógyulásba vetett hit.”

A második: “Fritz-Albert Popp megfogalmazása szerint halálunk után a frekvenciánk “lecsatolódik” sejtjeink anyagáról. A halál tehát csupán hazatérés vagy pontosabban visszarendeződés, visszatérés a Mezőhöz.“  (195. oldal)

Ez persze nem vigasz az itt maradóknak, akiknek magukkal kell elrendezniük, hogyan gondolkodnak arról a veszteségről, amit megéltek és hogyan gondolják újra saját életüket.

Minden eladási látogatás során eljön az a pillanat, amikor közeledik a befejezés, amikor el kell búcsúzni és „valamiben” meg kell állapodni. Sok eladó azt hiszi, hogy a vevőt kell hagyni, hogy eldöntse, hogyan folytatódjék az eladási folyamat. Van, amikor ez működik és az szerencse. Ha az eladó szeretné irányítani az eseményeket, akkor neki kell előre végiggondolnia, hogy milyen módon szeretné folytatni a kapcsolatot.

Ha nem lehet szerződést kötni, akkor mit lehet tenni? Olyan következő lépésben kell megállapodni, amelyben a jövendőbeli vevő is tesz valamit azért, hogy közelebb jussanak a végső célhoz: a szerződéshez. Ezt hívjuk az elkötelezettség megszerzésének. Az eladónak azt kell végiggondolnia, hogy adott helyzetben mi az, amire a vevőjelölt már készen áll?

Ha mondjuk egy új számítógépes program üzembe állítása az eladás tárgya, akkor ilyen közbenső lépések, elkötelezettségek lehetnek: demo program megtekintése, referencia látogatás, pilot projekt valamilyen szervezeti egységnél, prezentáció a menedzsmentnek, amiről