Nyilvánítsd ki integritásodat és lépj fel az etikátlan megjegyzések és döntések ellen. Lépj ki a komfort zónádból, ha ez kell, hogy helyesen cselekedj, még ha senki nem is figyel.

Tedd szóvá a nem megfelelő vicceket, vagy lekezelő megjegyzéseket. Ha helytelen, ne nevess csak azért, mert mindenki nevet és nehéz nem nevetni. Nem szükséges mindig fennhangon szóvá tenni, néha a csendben maradás éppen elég.

Használd a megérzésedet annak eldöntésére, mi a helyes, ahhoz hogy egyensúlyban legyél, és kapcsolódni tudj az emberekhez. Ezek azok a viselkedések, amelyek lehetővé teszik egy szervezet számára, hogy sikeresen válaszoljanak a modern világ kihívásaira.

A szervezeti kultúraváltás nem azért történik meg, mert valaki a csúcson tesz egy kijelentést – a kultúraváltás akkor következik be, amikor az emberek hozzáállása és viselkedése megváltozik.
Minden sikeres változás mélyén egyre inkább megtalálható a szeretet és bizalom, melyek együtt létrehozzák azt a szabadságot, amely a helyes döntések meghozatalához, a másokhoz kapcsolódáshoz, a kihívásokhoz és innovációhoz szükséges.
Egy bizalomteli szervezetben, amely értékeli és bátorítja a puhább „nőies” megközelítést, megemeli a különbözőség és harmónia értékét.

Belső értékeid megbecsülésével sokkal könnyebb lesz megszabadulnod a féltékenységtől és a versengő gondolatoktól.

Emelkedj felül a kicsinyes munkahelyi szövegeken. Ne kezdeményezz és ne vegyél részt a pletykálkodásban. Ne ítélkezzél mások felett. Ha helyzeteket vagy teljesítményeket kell értékelned, fókuszálj az okokra és a viselkedésre a szubjektív,  személyre irányuló kritika helyett.

Érezd komfortosan magad azokban a ruhákban, amelyek kifejezik személyiségedet.

Emellett egy kis önostorozás megvilágíthatja a helyzetet. Valaki, aki képes oldani a helyzetet – vagy egy nehéz pillanat feszültségét – érett, megnyugtató személyiségnek fogják tartani. Ha erősséged, hogy képes vagy önmagadon nevetni, automatikusan önbizalmat fogsz sugározni.

Az intuíció felbecsülhetetlen, különösen, ha emberekkel foglalkozol. Ez a készség nem csak a nők sajátja. A férfiak is rendelkeznek vele, ha megkeresik önmagukban, és nem tagadják létezését vagy éppen fontosságát.

Fejlesztéséhez először is el kell fogadnod, hogy rendelkezel vele és a gyakorláshoz figyelj az érzéseidre.  Az intuícióra építés csodálatos mód a döntéshozatali képességek növelésére. Figyelj az ösztöneidre majd oszd meg élményedet egy bizalmas kollégával vagy a mentoroddal.

Megj.: Több könyvet írtak az intuícióról és NLP-s tanulmányaim során ebből készítettem a “mester munkámat”, ami egy modellezési gyakorlat volt. A kérdés az volt, hogyan lehet az intuícióra figyelni. Végülis arról szól, hogy a tudatunknál sokkal bölcsebb tudattalanunkkal kapcsolatba lehet lépni.
Lehet gyakorolni: Ha csöng a telefonod, találd ki, hogy ki hívott, mielőtt ránéznél a telefonra. (Van, akinek egyéni csengőhang van emberekhez kapcsolva – ez persze nem ér…) Ha jön a postás, vajon kitől érkezett levél?
Szóval sok lehetőség van a gyakorlásra. Munkahelyen is: mi fog történni egy bizonyos szituációban? Jó játék és végülis arról szól, hogy hagyjuk a tudattalanunkat működni.
A lottó számokat még nem sikerült kitalálnom, bár nem is próbáltam komolyan: egyik mesterem szerint a tudattalan addig működik jól, amíg tudatunkkal nem adunk hozzá hátsó szándékokat (nyereségvágy, másokon való felülkerekedés, stb.)

Az emberek, akik képesek kezelni a be- és kiáramló dolgokat, az élet fentjét és lentjét, ők azok, akik mindig lélegezni fognak, bármi is történik.
A lélegzés nem csak fizikailag táplál, hogy élni és dolgozni tudjunk, az emberek közötti harmónia megteremtésére is szolgál. Ilyen értelemben a légzés és az éneklés sok tekintetben hasonló.
Vannak cégek, ahol az értekezletek közös lélegzéssel kezdődnek, máshol énekléssel és csak akkor kezdik el a megbeszélést, amikor már egy ritmusra hangolódtak.

Megj.:  A spiritualitás bevitele a munkahelyekre egyfajta “hittérítést” igényel, amire a vezetők nem nagyon hajlandóak – merthogy más a dolguk. Én persze nem így gondolom és nagyon szívesen működnék közre ennek magvalósításában.
Csíkszentmihályi könyvében az “anyagi léten túli – jelentőséggel vagy értelemmel bíró – élet keresését” tekinti a lélek feladatának, ahogy a spritualitást definiálja. (Jó Üzlet, Lexecon kiadó 2009. 161. old.).
És mindezt le lehet fordítani akár anyagi haszonra is, hiszen sokkal lelkesebben dolgoznak azok, akik látják munkájuk értelmét…

A meditáció, ahogy a szeretet és a spiritualitás mindannyiunk számára elérhető. Ez lényegében a gondolatok és relaxáció mélyebb állapota, mint amit normálisan elérünk, mert normálisan nem törődünk vele.

Logikusan, ha relaxálni akarunk, segít, ha bátorítjuk rá a testet a lehetséges összes érzékszervünkön keresztül – az agy is a tested része!

Amikor meditálsz, segíted az elmédet és testedet, hogy koncentrált legyen, hogy visszaállítsd természetes egyensúlyodat.

Kezdetnek meditálj naponta 10 percet. Majom agyunk állandóan ugrándozik és kis fegyelmezést és gyakorlatot igényel lelassítása és a gondolatok elengedése. A számodra fontos gondolatok gyakorlásával és ismétlésével rövidesen úgy fogsz meditálni, mint a Buddha.
Alakíts ki napi kétszer 10 perc meditációt és bármikor, amikor úgy érzed, hogy fel kell töltened önmagad. Biztosabbnak és koncentráltabbnak fogod érezni magad.

Megj.: Vannak cégek, ahol van lehetőség arra, hogy az ember kicsit lepihenjen, ami lehet alvás, lehet relaxáció vagy éppen meditáció. A lényeg az, hogy rövid időre kiszakadhassunk a mókuskerékből.  Amikor először hallottam az indiaiakról, akik akár 10 perc alatt is tudnak regenerálódni, nem nagyon hittem. Ma már tudom tudatosan használni azt a bizonyos 10 percet egy rövid pihenésre, ami a relax és az alvás keveréke. Érdemes kipróbálni és gyakorolni.

Vannak helyek és idők, ahol a csönd ismeretlen. Nagyobb hangsúlyt helyezünk a problémák elemzésére és arra, hogy az embereket beszédre késztessük, mint amennyit az elmélkedésre, szemlélődésre fordítunk.
A szervezetek korlátja a tagjainak információ feldolgozó képessége.

A csend nem csak az innovációt és kreativitást segíti, hanem a békésebb munka környezet kialakítását is.

Van néhány mód a csend megvalósítására a munkahelyen:

- Lehet „időt kérni” túlpörgő értekezleteken, amikor mindenki végiggondolhatja, mi történt és mi legyen a következő lépés. Jó eséllyel ugyanazt fogják megfelelő továbblépésnek értékelni.
- Lehet meditációs szobát kialakítani
- Lehet kötetlen „álmodozást” rendezni.

Ha nincs elég időd, hogy minden feladatot elvégezz, az nem az idő hibája, hanem a tiéd, mert nem állítasz fel prioritásokat és nem tartod magad hozzájuk. Az élet fegyelmet kíván, még ha nem is katonai értelemben, ami az elkötelezettséggel és odaadással együtt előjön. Amikor elfogadod az önfegyelmet, az idő barátoddá válik.

Megj.: Természetesen ez is fontos tréning téma. Foglalkozom is vele. Ugyanakkor könnyebb mondani, mint megvalósítani, hogy legyenek az embernek prioritásai. Könyvtárnyi irodalma van a témának és a valóságban a szervezeti zavarok, rohanás, tévesen érzékelt sürgetettség inkább a stresszt növeli és nem azt, hogy megálljanak egy pillanatra és gondolkodjanak – valóban kell azt tenni, amit éppen tesznek – valóban azt kell tenni, amit éppen tesznek.

Egy másik személyes gyakorlatomról írok még: Nem mindig, de nagyon gyakran megteszem, amikor tudatosul bennem, hogy túl nagy pörgésbe keveredtem, megállok, leülök – akár csak 3 percre – és kikapcsolok. Tudom, hogy 3 perc múlva rohanás jön, de most, ezalatt a három perc alatt, kiélvezem a nyugalmat, minden másodpercét. Érdemes kipróbálni. (Lehet 5 perc is )

És eszembe jutott egy harmadik is: Amikor olyan munkahelyem volt, ahova rendszeresen be kellett járni, mindig kerestem egy útvonalat – és hozzá 15-20 perc időt – amelyen gyalog sétálhattam el az adott munkahelyig. Nagyszerű dolog reggel, amikor még nem indult be a város, 20 percet sétálni és felkészülni a napra. (Máris hallom a kifogásokat: nekem is voltak pici gyerekeim és minden más, amit most megfogalmaznál. Ha akarod, fogsz rá időt találni.)

Valószínű, hogy ha nincsen időd arra, hogy átlásd, mi zajlik körülötted, akkor a belső reflexiókra és önmagad elfogadására sem lesz időd. Az élet csodáinak felismerése és elismerése fogja meghozni a jövő csodáit.

Mind a szépség, mind a katasztrófák emlékeztethetnek minket arra, hogy az univerzális életerő és létezés milyen picike részei vagyunk.

A nagy szervezetek túlélése azon múlik, mennyire képesek elősegíteni a kreativitást és támogatni a különbözőségeket. Mind az egyén, mind a szervezet arra hivatott, hogy kölcsönösen támogassa a másikat a kreativitás megvalósításában.

Megj.: Csíkszentmihályi Mihály egy egész könyvet szentelt a kreativitásnak. Számomra az volt a meglepő benne, hogy nem csak a “dolgok másként, új szemszögből nézése” az, amiről ír, hanem ennél sokkal tágabban értelmezi.
A kreativitás támogatása önmagában is egy komplett program, kezdve attól, hogy legyünk képesek meglepődni, egészen odáig, hogy nagyon kell ismernünk azt a tárgyat/témát, amiben újat szeretnénk alkotni.
(És még sok minden, amit remélem, egyszer átadhatok másoknak…)

A megbocsátással egyforma fontosságú az adás (forgive and give). Amennyit adsz, annyit fogsz kapni. Ha blokkolod az adás folyamatát, van esélye, hogy megtapasztalod, hogy nem kapsz.
A fizikai adás, amikor dolgokat adunk: pénzt, tárgyakat, fizikai erőt.
A mentális adás, amikor ötleteket és információt adunk.
Az érzelmi adás, amikor érzéseket és álmokat osztunk meg.
A spirituális adás, amikor az életünkben jelenlévő lélekről alkotott gondolatainkat osztjuk meg.

Amikor úgy érzed, hogy igazán nagy szükséged lenne arra, hogy kapjál, akkor jött el az ideje, hogy kimenj a világba és adjál.

A célokra fókuszálás bátorítja mind az egyéni felelősség vállalást és hozzájárulást, mind a kollektív erőfeszítést és teljesítményt.

Gondolj arra, mennyire nőhetne a termelékenység, ha a hibások keresésére fordított időt a szervezet küldetésének megvalósítására irányítanátok.

A megbocsátás elfogadást követel.
a., Emlékezz rá, hogy senki nem tökéletes.
b., Biztosíts időt és teret arra, hogy beszélhessetek egymással
c., Gondold végig, mit akarsz mondani és ne feledd; a célod a megbocsátás.
d., Az értekezleten mondd el, mi zavar, bánt és mondd el a varázsigét: „ … és megbocsátok.” (???)
e., Menj haza és gondolj arra, hogy ugyanúgy bocsánatot nyerj, ahogy te adtál.”

A fentiekből csak a mondat zavar: “Én megbocsátok”. Nem is annyira a szavak, mint az, hogy ezt így ki kellene mondani. Igen, az elfogadást használni, gyakorolni kell. Ld. a., pont. Kiegészíteném azzal is, hogy a MÁS megoldás nem feltétlenül rossz megoldás. Tehát biztosan érdemes 10-ig számolni, mielőtt elkezdjük földbe döngölni a másikat.
Nekem jobban tetszene az, hogy “rendben, megértem és elfogadom”, (hogy így cselekedtél). Ha tényleg rászántad az időt és megértetted és ha a szíved mélyén valóban elfogadtad, hogy “akkor és ott az” tűnt a legjobb megoldásnak.