Kaptam egy levelet, aminek egy részét ide idézem:

“Most olvastam az interjúdat, nagyon jó. Egyszerű, érthető, csábít arra, hogy na most nézzek szembe önmagammal, mondjam ki. Itt jön a probléma: nem egyszerű kimondani! Mit is mondjak ki? Helyesen fogalmazom meg a problémámat? Ha nem? Akkor is hatásos a kimondás? Mit indít el? Az ellen van-e védelem, ha az alany nem bírja el a következményeket?”

Nagyon szeretnék valami vigasztalót és előremutatót írni, ami másoknak is fontos lehet.

A “nem egyszerű kimondani” két dolgot is jelenthet.

Az egyik, hogy “nem tudom“, vagyis nem igazán látom át a probléma lényegét.

A másik, hogy “nem vagyok képes“, nincs erőm szembenézni azzal a problémával, amit hurcolok magammal.

Szinte már közhelyszerű a kilenc pontos probléma, bár egy újszülöttnek minden vicc új: Próbáld meg összekötni 4 vagy kevesebb vonallal a 9 pontot úgy, hogy nem emeled fel a ceruzát a papírról.

A konkrét megoldást nem mondom meg, de ez is egy olyan probléma, ami nem oldható meg, ha nem látunk túl azokon a korlátokon, amelyeket a gondolkodásunkban magunk  hozunk létre.

Visszatérve a “nem tudom” eredeti problémájához: vagy nekünk kell tudni kívülről nézni a problémát, vagy kell egy külső segítség, aki segít benne. Némi gyakorlással szert lehet tenni arra a képességre, hogy kívülről szemléljük a problémát. Ha nem megy, marad a külső segítség, aminek van csapdája: Ha a külső segítség azt gondolja, hogy neki kell helyetted gondolkodni, ahelyett, hogy neked adna olyan inputokat, amelyek hatására te ismered fel a probléma lényegét, akkor neki van egy megoldása, amit vagy elfogadsz vagy nem. (Az első pszichológust, akivel összehozott a sors, akkor hagytam ott, amikor azt tanácsolta, hogy menjek vissza a feleségemhez, akitől éppenhogy elváltam több év mindenféle nehézségek után – ő meg a helyzet ismerete nélkül megmondta a tutit.) A jó segítő tehát segít átlátnod a problémát és segít abban, hogy végiggondolj alternatív lehetőségeket a probléma megoldására.

A “nem vagyok képes” a másik oldala, ami csak a tárgyalás kedvéért választható szét.  Egy jó (?) hírem van: Az önvédelmi rendszered – hívjuk egónak – nagyon jól működik és pontosan érzékelni fogja, hogy mennyit bírsz el. (Vannak olyan helyzetek, amikor már nem, és ehhez terápiás segítség kellhet. Remélem, hogy még nem itt tartasz.)

Azon a kérdésen gondolkodom, hogy mi segíthet abban, hogy a lelkedet erősíteni tudd? Biztos van többféle válasz is, nekem egy jut eszembe, amit már ki is próbáltam: Vannak erőforrásaid, amelyek már bizonyítottan segítettek abban, hogy nehéz helyzeteken túljuss. Ha végiggondolod életed, találni fogsz emlékeket, amelyek igazolják, hogy képes voltál nehéz helyzeteket megoldani. Vannak sikerélményeid, amikor gondolatban vagy ténylegesen kihúzhattad magad és azt mondhattad: IGEN, ezt én csináltam, képes voltam rá!!

Tölts el időt azzal, hogy összegyűjtöd magadban ezeket (akár le is írhatod) és emlékszel rá akkor, amikor úgy érzed, hogy tanácstalan vagy.

Volt a levelednek egy másik része is, amire egy újabb bejegyzésben fogok reagálni.

Tudatosan és a lehető legtöbb nézőpontból vizsgáld meg a problémákat

Problémát általában azon a területen találsz, ami személyesen fontos.  A probléma általában valamilyen homályos gyötrelem, kényelmetlenség formájában jelenik meg.

A kreatív egyének nem akarják gyorsan elhessenteni a problémát, aminek több módja is van:

Az egyik a tudatmódosító szerek, ital, drog, szex, TV nézés, bármi más tevékenység, csak ne kelljen a problémával szembesülni.

A másik ennél ravaszabb: Amikor azt hallod magadtól, hogy „ezt lehetetlen megoldani”, „mások is ezzel kűzdenek”, „nem tudok mit tenni”, „nem tehetek mást” és még van egy pár hasonló, akkor gyanakodhatsz, hogy éppen azt magyarázod meg magadnak, miért nem fogsz a problémával foglalkozni.

Ha valódi megoldást keresel barátkozz meg a problémával. A legjobb, ha megállsz, amikor úgy érzed, hogy problémád van és megpróbálod megtalálni a legjobb megfogalmazást. A probléma alkalmas megfogalmazása többnyire magában hordozza a probléma okait felfedő magyarázatokat. Ezután már csak egy lépést kell tenned, hogy a problémát átfogalmazd feladattá, ami segít abban, hogy önsajnálat, kétségbeesés vagy feszültség érzése helyett a valódi megoldást keresd. És meg fogod találni.

Tegnap a Life Network-on láttam egy kisfilmet. A két főszereplő, egy Nő és egy Férfi, bár nem a nemük a fontos, hanem az, ahogy ugyanarról a személyes problémáról gondolkodtak. Valószínűleg lehetne fordítva is, hogy ki (nő ill. férfi), hogyan gondolkodik, de ebben az esetben így volt, ahogy leírom.

Mindkettőjüknek valamilyen arc rendellenesség eltorzította az arcuk egy részét. Talán mindegy is, hogy melyiket, mert a lényeg, hogy mindkettő valóban nem volt “hagyományosan” szép. Mindkettő mentálisan egészséges, mindkettő képes mindenféle emberi tevékenységre.

A Nő szenvedett a szépséghibától és azon dolgozott, hogyan lehetne minél inkább megfelelni annak a szépség ideálnak, amikor már nem bámulják meg és nem tesznek rá megjegyzéseket. (Annak nem nagyon volt esélye a probléma jellege miatt, hogy teljesen szabályos arca legyen.) Vagyis számára egy komoly akadályt jelentett a “normális” életéhez ez a rendellenesség.

A Férfi felvállalta ezt a szépséghibát és azt fogalmazta meg: még előnyös is, hogy másmilyen, mint a többiek, mert így nem egy a sok közül, hanem mindenki emlékszik rá, könnyebb üzletet is szerezni és a különlegessége mitt jobban odafigyelnek rá. Alapvetően elégedett az életével…

Eddig arról írtam, hogyan lehet megszerezni a kreatív energiákat.

A következő néhány részben a kreatív energiák alkalmazásáról fogok írni. Természetesen a két oldal szorosan összefügg.

A motivációk, viselkedési szokások és személyiség fejlesztése volt az egyik oldal, ami mellett az alább leírandó mentális műveletek is szükségesek ahhoz, hogy újszerű megoldásokat találjunk abban a tartományban, amelyben gondolkodunk.

Problémák feltárása

A kreatív emberek megkérdőjelezik a nyilvánvalót, mert mindenki előtt észreveszik az elfogadott magyarázatok hiányosságait. Másként fogalmazva nyitottak arra, hogy a világot másként is lehet nézni/értelmezni, mint ahogy eddig tettük. Ez összefügg azzal, hogy képesek vagyunk meglepődni.

Aki számára szokássá vált, hogy friss szemmel nézze a dolgokat, annak könnyen fog működni, hogy észrevegye, ha valaminek nem biztos, hogy úgy kell lennie, ahogy van. És esetleg azt is könnyen megtalálja, hogy mi lenne a jó megoldás.

Ez persze rejt veszélyt is magában, ezért érdemes megfontolni, hol gyakoroljuk kreatív készségeinket.

Vannak helyzetek, amelyekben nem hasznos “ringatni a csónakot”.

Másik oldalról nézve, a kreativitásnak nem csak mentális és gondolkodásmód, ill. szokásokhoz kapcsolódó, hanem társadalmi előfeltételei is vannak. Ha úgy találod, hogy ezek nincsenek meg, választhatsz, hogy visszafogod a kreativitásod vagy keresel olyan közeget, ahol pozitív fogadtatásra lelsz.

Az összetettség az egyik feltétele annak, hogy egy tulajdonságról annak ellenkezőjére váltsunk.

Ha teljes mértékben meg akarod élni, mit jelent embernek lenni, érdemes összetettebb személyiséggé válnod.

Az összetett rendszerek differenciáltak (sok megkülönböztethető részük van) és integráltak (ezek a részek zökkenőmentesen együttműködnek).

A csak differenciált rendszer kaotikus és zűrzavaros, a csak integrált rendszer merev és redundáns.

Korábban írtam arról, hogy célszerű kiválasztani az(oka)t a tartomány(oka)t, amelyekkel foglalkozni akarunk.

Egy gyermek esetében természetes, hogy mindenbe belekap, keresi azt, ami megérinti, megszólítja. És előbb-utóbb választ: „Szeretem a zenét, de nem akarok zenész lenni, szeretek úszni, de nem akarok olimpikon lenni” Mindenki másképpen választ és újra előjön az, amit az előző bejegyzésben írtam – a lényeg, hogy tudatos döntést hozz. A differenciálódás tehát azt jelenti, hogy több tartományban is járatos vagy. Az integráltság pedig azt, hogy ezek összeállnak valamilyen egésszé, ami végülis TE vagy.

<iframe width=”210″ height=”175″ src=”http://www.youtube.com/embed/yA-KqxujZ74″ frameborder=”0″ allowfullscreen></iframe>Az LGT nóta felsejlett bennem, ezért hoztam ide. Csak annyiban tartozik ide, hogy sokféle dolgot lehet csinálni az életben – és a sokféle ember mindegyikének szól ez a dal.

2.
Idézem egy korábbi beírás lényegét: Gondolatból cselekvés, cselekvésből szokás, szokásból jellem, jellemből sors.

Ha már megvan a gondolat elkezdhetsz cselekedni. Elkezdhetsz úgy viselkedni, mintha meglenne benned – amit hiányolsz. Lehet, hogy át kell törnöd azt a belső ellenállást, hogy „de hiszen én nem ilyen vagyok”. (Nyugodj meg, ha gyáva vagy és elkezdesz bátran viselkedni, de nem megy, még mindig visszatérhetsz a bevált mintáidhoz.) De az is lehet, hogy felismered, milyen önbizalmat és új világot adhat neked, ha kiálssz magadért.

Az is lehet, hogy környezeted meg fog lepődni, de erről is írtam korábban – lepj meg másokat.

Lehet, hogy úgy fogod találni, ami hiányzik belőled, az úgy van jól. Ha neked rendben van, a többi nem számít! Maradj olyan, amilyen vagy.

Csak egyszer nézz magadra és dönts!

1., Ismerkedj önmagaddal

Bizonyára van egy képed önmagadról. Van, aki nagyon elégedett önmagával, ok nélkül és fordítva: van, aki elégedetlen, pedig nincs oka rá. Ilyenkor a visszajelzések sokat segíthetnek, mert olyan dolgokra nézhetsz rá, amit a külvilág jobban tud nálad, mert azt látják,amire te vak vagy(mindenkinek van ilyen). Ezek lehetnek olyanok, amelyeket tudatosan kérsz, de az is lehet, hogy a mindennapok emberi kapcsolataiban megtapasztalt élményekre kezdesz figyelni. Ha pl. „hülyék vesznek körül” – azaz „senki nem ért meg”, akkor két választásod van: kényelmesen hátradőlsz, hiszen nem benned van a hiba, vagy éppen elkezdesz vizsgálódni, hogy vajon mennyi a te részed abban, hogy nem értik meg, amit mondasz. (Általában félúton van az igazság.)

Sok példát lehetne mondani, de inkább azt javaslom, hogy keress (kéretlen) visszajelzéseket (nem várt reakciók, elharapott félmondatok, megjegyzések, amikre nem számítottál) és kérj visszajelzést önmagaddal kapcsolatban. Ha belevágsz, először olyanoktól kérj visszajelzést, akikben bízol, hogy valóban segítő szándékkal teszik meg. Az igazi kemény kritikát persze nem tőlük fogod megkapni. A jó hír, hogy mindkét esetben te döntesz, hogy mit engedsz be magadhoz.

Vannak “intézményes” lehetőségek is erre, mint pl. önismereti csoportok, melyeknek kifejezetten ez a célja. (folyt. köv.)

Váltogasd a nyitottságot és a bezárkózást

A kreatív emberek képesek nyitottak és befogadók lenni, ugyanakkor képesek fókuszáltak lenni és szisztematikusan dolgozni. Ezt érdemes gyakorolni.

Ha egy feladat áll előtted, hagyd, hogy gondolataid elkalandozzanak, mielőtt belefogsz a végrehajtásába. Próbáld meg értelmi és érzelmi szinten egyaránt megragadni. Jegyezd le azokat a szavakat, amelyek eszedbe jutnak. Ezután kezdj hozzá a feladat szisztematikus megoldásához.

A gondolati térképet egy jó módszer ehhez. Én rendszeresen használom és mindenkinek ajánlom. Egy példát találtam az interneten, jobb, mintha én leírnám. A képet is Gerlei Béla készítette. Katt ide!

Felnőttek számára a személyiség megváltoztatása nem könnyű, de nem is lehetetlen. (Az is lehet, hogy nem kell megváltoztatni a személyiséget…)

Energiánk nagy részét arra pazaroljuk, hogy megváltoztassuk, hogy nézünk ki – “legyen nagyobb a mellem, kockásabb a hasam, borostás vagy sima az arcom”, stb., Személyiségvonásainkkal kapcsolatban fatalisták vagyunk.

Azt mondjuk: „én olyan vagyok”, és az „olyan” helyére tetszőlegesen beilleszthetünk egy korlátozó jelzőt: ideges alkat/ aki mindig megmondja az igazat/ szétszórt/ rendszerető, stb.

És máris felmenthetjük magunkat, hogy megváltozzunk, másmilyenek legyünk.

A személyiség megváltoztatása azt jelenti, hogy új figyelmi mintázatokat kell kialakítanunk. Ha azt gondolod magadról, hogy [ideges alkat] vagy (ide helyettesítsd be, amit te mondasz önmagadról) , megkeresheted, hogy

• hogyan [idegesíted fel magad]
• mit ad neked az, hogy [ideges lehetsz]
• hogyan tudnál valami mást tenni az [idegeskedés] helyett?

Dönthetsz úgy is, hogy a jövőben erőfeszítéseket teszel, hogy az [idegeskedés] helyett [megpróbálod kívülről nézni] azokat a helyzeteket, amikor eddig az [idegeskedést] „választottad”.

Itt van egy pici csapda: A felszínen azt gondolhatod, hogy „nem tehetsz róla, mert ilyen vagy” . Ezt érdemes félretenned és – annak ellenére, hogy ezt gondolod – a viselkedésedben elérni a változásokat, akkor is, ha az önmagadról alkotott képed másmilyen.

Gondolj Clarence-re a gyáva oroszlánra, aki azt gondolta magáról, hogy gyáva, de amikor cselekednie kellett, akkor megtette.

Azaz nem baj, ha azt gondolod magadról, hogy [...........], elég ha tetteid ezt cáfolják.

Alakítsd át a teret magad körül

Vannak, akik ösztönösen megteszik, hogy átalakítják maguk körül a teret. Ha te nem vagy ilyen, akkor kezdj el azon gondolkodni, mi lenne az a változás, amitől kényelmesebben éreznéd magad.

A teret alakíthatod nagyobb vagy kisebb léptékben. Megváltoztathatod a várost, országot, ahol élsz (elköltözhetsz), vagy a szobád berendezését.

Lehet, hogy ösztönösen ráérzel, hogy egy bútor vagy dísztárgy hol van a „megfelelő” helyen. A feng-shui szakértők ezt tökélyre fejlesztették. Ha huzat van, ha kényelmetlenül ülsz, ha rossz a kilátás, változtass. Bízd magad a megérzéseidre, ha tetszik, a tudattalanodra. Ne vegyél meg olyan lakást, amibe nem szeretsz bele, ne vegyél meg olyan bútort, de még cipőt sem, ami nem az „igazi”. Honnan fogod tudni? Onnan, hogy jön egy érzés: Ez az! Az alap mottó megint ugyanaz: Érezd jól magad!