Búcsú Tibortól
Szerző: beckgy. Kategória: Személyes változás |
Hát elment Tibor!
Úgy tűnik eljött az idő, amikor el kell kezdeni megbarátkozni az elmúlással. Már nem először írok erről a témáról. Úgy érzem magam, mint amikor a Balatonon Keszthelynél már villámlik, dörög, esik és én Kenesén szemlélem az eseményeket és tudom, hogy gyorsan ide fog érni, de itt még szerencsére süt a nap és tudom, hogy feltartóztathatatlanul ide fog érni. És most megint búcsúzni kell egy nagyszerű embertől.
Nem is ismertem nagyon. És azon gondolkodom, hogy miért ráz meg ennyire a halála és miért folynak a könnyeim, amikor ezeket a sorokat írom? Közel volt a 80-hoz. Az utolsó 4 hetet leszámítva szellemileg friss, szellemes, ahogy az öregekhez illik néhány bejáratott sztorival szórakoztatta a társaságot. De megtanult kb. 4 éve számítógépül. Fenn van az iwiw-en és a facebook-on. Persze már nincs nagy rajongó tábora, de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy nyitott volt a világ újdonságaira, amúgy komótosan.
És még volt egy dolog, amiért nagyra becsültem: Szeretett. 4 évvel ezelőtt megismerkedett valakivel, akit amúgy kamaszosan képes volt szeretni, plátóian, szenvedélyesen. Verseket írt hozzá és elfogadta olyannak, amilyen. Hetven fölött ez már nem egyszerű, de megtörtént. Erről a szerelemről elmondható, hogy nem azért szerette szerelme tárgyát, amilyen, hanem annak ellenére. Jó, hogy a szeretet, szerelem erre is képes.
Ég áldjon!
